Volt egy főnököm évekkel ezelőtt, aki egy felvételi beszélgetés után csak ennyit mondott nekem: „Az első öt percben eldől, hogy figyelnek-e rád, a többi már csak a részletek kitöltése.” Akkor udvariasan bólintottam, magamban viszont túlzásnak tartottam.

Tavasszal, tizenegy év után először, megint ott ültem egy tárgyalóasztal túloldalán. Reggel átfutottam a helyi álláshirdetéseket, kinyomtattam a bemutatkozómat, és háromszor elmondtam magamban, mekkora bért szeretnék kérni. A tárgyalóban aztán fél perc alatt kiderült, hogy a felkészülés egyik fele a papíron múlik, a másik fele viszont azon, mennyire mersz beszélni. Én pedig sokat beszéltem, mert az állás kellett.

És pont beszéd közben kaptam magam azon, hogy megint úgy fordítom el kicsit a fejem, ahogy évek óta szoktam. Nem a bérigény miatt lettem bizonytalan, hanem egy hiányzó őrlőfog miatt, amiről addig azt hittem, senki nem veszi észre. A régi főnököm mondata este járt vissza a fejemben.

Az állásváltás papírmunkája végül gyorsan lezárult, a másik ügyemet viszont nem lehetett tovább tologatni.

A fogorvosbudapest.info oldalán kezdtem el olvasni, mit jelent valójában a fogászati implantátum, mert azon kívül, hogy „becsavarnak valamit a csontba”, semmit nem tudtam róla. Az ottani leírás azzal fogott meg, hogy nem szakszavakkal indít, hanem sorrendben elmondja a lépéseket, és azt is, hogy mire számíthatunk konkrétan a rendelőben.

Az első meglepetés az volt, hogy a műgyökér titánötvözetből készül, és hogy a rendelőben kizárólag ezzel dolgoznak, cirkóniummal nem. A második, hogy nem lehet csak úgy bemenni és kérni egyet. Előbb panorámaröntgen készül, utána pedig egy háromdimenziós felvétel, ami a leírás szerint körülbelül fél óra alatt áll össze a laborban. Ez a felvétel adja a tervezés alapját, nem a betegtárs véleménye a váróban. Addig azt hittem, hogy ez a fajta felkészülés csak formalitás, valami plusz kör, amit ki lehet hagyni, ha az ember siet. Aztán rájöttem, hogy pont fordítva működik: a mérés miatt derül ki előre, hol van egyáltalán elég csont, és mit lehet reálisan tervezni.

Nekem mégis az időzítés volt a legfontosabb rész. A csontosodás a felső fogíven átlagosan hat hónap, az alsó állcsonton átlagosan három, és ha minden rendben megy, a felépítmény felhelyezése után két-három héten belül használatba vehető az új fog. Ezt körülbelül úgy kell betervezni az évbe, mint egy állásváltást: nem egyetlen délután, hanem egy hosszabb folyamat, aminek van eleje, közepe és vége. Aki most vált munkahelyet, az tudja, milyen érzés, amikor egy döntés heteken át tart, és közben nem szabad kapkodni. Engem ez a naptárkép nyugtatott meg a legjobban, mert végre láttam, hol tartok majd nyáron és hol ősszel.

Arról is őszintén írnak a Fogorvos Budapestnél, kinek nem való a fogászati implantátum. Gyerekkorban nem, mert még növekszik a csont; nagyon rossz szájhigiéné, erős dohányzás, kezeletlen cukorbetegség vagy nagyfokú csontritkulás esetén sem ez az első lépés; várandósság idejére szintén nem időzítik. Az idős kor viszont önmagában nem kizáró ok, és a véralvadásgátlót szedők is alkalmasak lehetnek, ha a belgyógyász is beleszól a tervezésbe.

A fájdalomtól féltem a legjobban, és erről azt olvastam, hogy egy átlagosnak nevezhető implantálás kisebb terheléssel jár, mint egy foghúzás. Fájdalommentességet senki nem ígér, és a kockázatokat is leírják: a rossz szájhigiéné, a gyulladt területen végzett beavatkozás vagy a dohányzás mind ronthat az esélyeken. Akit most érint a téma, a fogászati implantátum oldalán egyben végigolvashatja ezeket. Én ezután kértem telefonon időpontot, mert előjegyzés alapján dolgoznak.

Az állást végül megkaptam, és a bérről is sikerült úgy beszélnem, hogy nem néztem közben a papírt. A régi főnököm mondata azóta is igaz nálam: az első öt perc visz mindent, csak közben nem árt, ha az ember nem a fejtartásával van elfoglalva. A fogorvosbudapest.info leírásai ehhez adtak egy világos menetrendet, a többi már rajtam áll, akár a fogászati implantátum kapcsán is.